2010. október 31., vasárnap

Végletek

Azt hiszem elég végletes vagyok általában, de mostanában meg pláne.Ez látszik a munkámon is. Mostanában szinte csak varrtam, és a fonalak ott vártak a sorukra az asztalom mellett. A héten meg szinte csak horgoltam, a varrás lett teljesen elhanyagolva. Na, de most miután észbekaptam, igyekszem változtatni a dolgokon. :) Kicsi ez is, kicsi az is.
Ó, csak haladnék kicsit gyorsabban - főleg a horgolással. Rengeteg családi megrendelésem van, aminek külön örülök, mert egyes családtagjaim eddig nem igazán örültek a saját készítésű dolgaimnak (nem az ő stílusuk), és most tudtam olyat mutatni, ami tetszett nekik. :)) Várnak sapkák, sálak, kesztyűk, és még egy pár dolog.
Azért, hogy a varrás felé is megtegyem az újrakezdő lépést, kiszabtam 4 cipőt, amilyet eddig még nem készítettem. Úgyhogy már várom, hogy készen lássam őket. Ó, és dolgozok valamin, amilyet még nem készítettem. Többet nem is mondok, mert ha nem sikerül, akkor jobb hallgatni az egészről :), de bízom benne, hogy menni fog.

Elkészülni csak nyakmelegítőkkel készültem el. Egyet nem mutathatok, mert az a horgo-blogos játékon indult (ha van kedvetek, nézzétek meg a blogon a sok remek nyakmelegítőt), a másikat viszont mutathatom. Ez Jankáé lett, a pihe-puha fonalakból.

2010. október 27., szerda

Könyvtár

Jankával elkezdtünk könyvtárba járni. Nagyon élvezi, és én is. Örülök, hogy szeret a könyvek között válogatni, keresi, hogy mi tetszik neki, és szeret csak ott nézelődni is. Talán a légkör teszi.
A jobbnál-jobb könyvek mellett vannak mese dvd-k is. Az aktuális kedvenc most a kisvakond. Van sok mese, amit szeret, és már ezerszer láttuk őket, de így lekötni még egyik sem kötötte le. Már előre tudja, hogy mi fog következni, és mutogat, kommentálja a történéseket. Annyira aranyos ilyenkor. :)

Remélem, hogy a könyvek iránti érdeklődés megmarad később is, és vonzani fogja majd az olvasás is.

2010. október 25., hétfő

Fonalak Violinitől

Nagyon szeretem Violini blogját, a Zelnicét, és az alkotásait. Mind igazán különleges és egyedi, és valahogy közel állnak hozzám. De azt hiszem nem is kell nagyon bemutatnom, mert a legtöbben ismeritek. :)

Szóval a sok szépség mellett a fonalai különös erővel hatottak rám, és nem is bírtam ellenállni nekik. Így kértem egy Avokádó és egy Lila ólom színűt. A leírás és a kép alapján is valami gyönyörű és puha fonalra számítottam, de kézbe véve még sokkal-sokkal szebbek és puhábbak. Sőt, olyan, mint a selyem, és tényleg egyáltalán nem szúr, csak simogat. Mostmár csak az a bajom, hogy úgy megszerettem őket, hogy valami nagyon szépet szeretnék belőlük - ami nálam azt jelenti, hogy annyit gondolkozok, hogy biztosan egy darabig még csak nézegetni fogom őket. :))

2010. október 24., vasárnap

Sapkák

Még régebben mutattam a gyönyörűséges fonalat, amit Piszkétől kaptam. Sokáig csak nézegettem, mert valami különlegeset akartam belőle készíteni. És mindig ott volt bennem, hogy Karina azt mondta, azt nem érdemes elaprózni. Igaza volt, mégsem sikerült. Valami különlegesebb, szebb biztosan jobban mutatna, de hát ha nekem a sapka jelenti most a legnagyobb örömet és a leghasznosabbat, miért készítettem volna belőle kendőt (amit eredetileg terveztem), mikor úgysem hordtam volna.

Így született meg ez a teljesen egyszerű sapi, ami pont nekem való. Egyszerű, de mégis nagyon különleges, éppen a fonal miatt. Nagy öröm volt készíteni. Már értem, mit jelent az igazi öröm, amit egy fonal adhat. :) Ó, és hogy a képen két sapka van? Hát igen... Eredetileg nyakmelegító lett volna még belőle, de ha az ember mellett napokon keresztül ott áll valaki, aki nagy szemeket mereszt, és mutogatja, hogy ilyet kér ő is, akkor hogy is lehetett volna belőle nyakmelegítő. Persze, hogy mégegy sapka lett, Jankának is. De hordja, büszkén.


És egy kép rólunk, csak úgy, mert már régen volt. Janka épp óriás alvóbabát játszott. :))

Medál Vesztl Fannitól

Ezt a gyönyörű medált nyertem Fanni játékán. :) Énválaszthattam, hogy az 5-ből melyiket szeretném. Elég bajban voltam, mert mind nagyon tetszett, de hát a zöld mégiscsak győzött. Nagyon köszönöm, igazán örülök neki.
Nézzetek be Fannihoz (mindkét blogjára érdemes), mert gyönyörű dolgokat készít.

8 szem közt

Rajtakaptam a békákat, ahogy beszélgetnek egymást közt. Épp azt újságolta az egyik, hogy ő egy kisfiúhoz költözik hamarosan, akinek most született kistestvére, így biztosan nem fog ott sem unatkozni. :)

2010. október 21., csütörtök

Csit-csat és katica

Eddig ez a gomb-levél-csit-csat variáció nem is jutott eszünkbe, de hála egy megrendelésnek, lett ilyen is. Nekem tetszik. Amúgy is szeretek Yooleeval együtt dolgozni, és nagyon szeretem a katicás gombjait, és persze a többit is. Így még inkább öröm volt készíteni őket. :)



A csatra ragasztottam és varrtam is a gombot és a levelet is, mert a csit-csat természete olyan, hogy elég könnyen leesik róla minden. Remélem, így azért kifogtam rajta.

Ó, és a fejemben/fejünkben kavarognak újabb gombos-horgolós dolgok. Bízom benne, hogy hamarosan mutatni is tudok már valamit.

Muszáj leírnom, hogy végre találkoztunk személyesen is Julival és a kislányával. :))) Igazán örültem neki. Mindketten nagyon-nagyon aranyosak és kedvesek, méginkább, mint képzeltem. Akárhogy is net, azért mindig meg kell jegyeznem, hogy a személyes találkozások egész mások.

Praktikus?

Egy anyuka kérésére készült ez a kiscipő a kislányának. Eredetileg piros pöttyöset kértek volna, de módosították drappra, mert hát van egy kisfia is, és az úgy sokkal praktikusabb, ha később a fiú is tudja hordani a drappot. A bélés vigasztalásként lett halvány rózsaszín (mert ugye az fiúnál is elmegy, mert úgyse nagyon látszik), és kapott egy kis halvány rózsaszín masnit. Kézzel varrtam rá, hogy később le lehessen szedni.

Eléggé féltem tőle, hogy hogy is fog kinézni. Első hallásra meglehetősen bénának tűnt, de a végeredmény mégis tetszik. Azt hiszem ez a halvány rózsaszínnek köszönhető. :) Ó, és szerencsére az új tulajdonosai is meg voltak elégedve vele.


És hogy az ilyenfajta gondolkodás praktikus-e, azt nem tudom. Nekem eszembe se jutott volna erre gondolni. Mindenestre az biztos, hogy előrelátó, mert a 2 gyerek között legalább 3 év korkülönbség van.


2010. október 19., kedd

Zöldek

Gondoltam megmutatom így együtt is őket. Banán, borsó, keki - és mind zöld :) Nekem ez igazi szín terápia.

2010. október 15., péntek

Eprek

Most ez lett az egyik kedvencem. Már anyagként is nagyon tetszett, de így ezzel a bélés párosítással még inkább. (Csak sajnos szörnyű képeket tudtam készíteni róla.) Ami még jó benne, hogy nagyon puha, vastag flanel.Már ez is egy kislány lábát melegíti. :)



Na jó, majd mostmár igyekszem mást is mutatni a cipőkön kívül. :) Csak hát megszerettem őket, és amellett kicsit el vagyok maradva a fotózással. A helyzet viszont most sem javul. mert holnaptól elutazunk.

2010. október 14., csütörtök

Foci és autó

Senkit meg ne tévesszen a cím, mert nem két fiúnak készültek ezek a kiscipők, hanem egy foci kedvelő vagány kislánynak és kedves kisfiúnak, azaz Era gyerkőceinek.

Öröm volt készíteni őket, azért is, mert teljesen mások, mint az eddigiek, ők választották az anyagot és a minát is rájuk. Na, ilyenkor izgulok mindig, hogy tetszeni fognak-e. És igen, nagyon örültem. Köszi. :)


Ó, és egészen megszerettem a focilabdát, valahogy különleges lett ezzel a rózsaszínnel. :) A kisautó pedig egy új anyag szerzeményről van, ami nekem nagyon tetszik. Csupa autó, és mind más (autó, mentő, markoló...). Ja, és persze, nagyon szeretem a kockásakat, én is.

2010. október 10., vasárnap

Orgonalila

Egy újabb festés, szintén folteltávolítás céljából. 3 pici rózsaszín ruha, mind más árnyalat, és megmártóztak orgonalila festékben. Sajnos valahova eltűnk az eredeti színekről készült képem, így most is csak a végeredményt tudom mutatni.


Hm, ez most nem lett a kedvencem, az biztos.  Az árnyalatkülönbségek megmaradtak, és lilák is lettek. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy milyen lett volna az igazi orgonalila - mert ezek biztos nem azok az alap rózsaszínek miatt. Rá kelett jönnöm, hogy a lilát szeretem, de csak bizonyos árnyalatait. Még jó, hogy Jankának így is elég jól állnak. Na persze, mert ilyen kicsiken még szinte minden jól mutat. :)

Ami még vicces, hogy a középső, egy póló, elég batikoltra sikerült, pedig nem direkt volt. Még jó, hogy Julcsi épp említette múltkor a batikolást. És tényleg még ez tetszik legjobban.

Kutyás 2.

Ez a kutyás cipő kérésre készült, a sógornőm sógornőjének a kisfiának. :) Az ő kérésük volt, hogy kordból legyen, és sötétebb barna monoklit és füleket kapjon. Izgultam, hogy ilyet képzeltek-e el, de szerencsére nagyon tetszett nekik. :))
A vicces az, hogy mindig tudtam, hogy a fiúknak nagyobb lába van, de hajlamois vagyok elfelejteni, hogy sokkal nagyobb, mint a lányoknak. Ez a kutya mamusz egy számmal nagyobb, mint ami Jankának készült, pedig a kisfiú jóval fiatalabb nála.

2010. október 7., csütörtök

Sikerélmény

Főleg azok miatt is írom, akik eddig hozzám hasonlóan nem voltak túl sikeresek a vásározásban, árulásban. Úgy látszik, csak meg kell találni a megfelelő helyet hozzá, akárhol is lakik az ember, bár ez nem túl könnyű, az biztos.

Szóval véletlenül derítettem ki, hogy van a városban minden hónapban egyszer babaklub. Na, már ennek is örültem, Janka miatt is. Az első alkalommal láttam egy foltvarrós hölgyet, aki ott árult, és innen jött az ötlet, hogy hátha nekem is lehet. A védőnő (mert ők szervezik) meg is engedte, sőt elég lelkesítő volt. Ennek ellenére nem sok reményt fűztem a dologhoz.

Indulás előtt megbeszéltük Jankával, hogy visszük a mamuszokat a babáknak, de nem hiszem, hogy vesznek, de az sem baj, elég, ha jót játszunk. Nem voltak túl sokan, és nem volt túl nagy tolongás, de nagy örömömre pont a megfelelő személyek jöttek oda. Így hát tetszett is nekik,  vettek is, rendeltek is. :)))  Hú, teljesen feldobódtam. És alig tudtak választani, mert mind tetszett nekik is, és a gyerkőcöknek is.

Na, és a hab a tortán, hogy aki a gyerek programokat szervezi, vezeti, szintén nagyon kedves volt, és azt mondta, hogy olyan igényesek, szépek és praktikusak, hogy ott a helyük minden rendezvényen. Így hát lesz még alkalmam itthon is bemutatnom őket. :) Azt, hogy ez miért különleges számomra, a budapestiek és a nagyobb városokban lakók talán nem is értik annyira, de aki kis helyen lakik, az azt hiszem annál is inkább.

2010. október 5., kedd

Mackók

...avagy Melindáék nyereménye. :) Valami olyat szerettem volna, ami még nem volt, hogy igazi meglepetés legyen. Örülök, mert így is lett, tetszett a mamusz Melindának és a cuki kisfiának is. Nála meg is tudjátok nézni kis tulajdonosával együtt is.



A pillangós táska, vagyis a másik nyeremény is odaért már múlt héten a gazdájához, Elzához - az a ringlószilva kékség, ahol sikere volt. Nagyon tudok örülni, amikor egy-egy alkotásom szerető gazdára talál. :)

2010. október 1., péntek

Az első amigurumim

Már rég terveztem egy hasonlót, de túl nagy kihívásnak tűnt, úgyhogy csak halogattam. Szerencsére jött a horgo-blogos amigurumi készítő verseny, és gondoltam akkor már nevezek én is, lesz ami lesz (főleg hála a sok kedves buzdításnak).

Mackónak indult, de idő közben kutya lett belőle, hiszen itthon a kutya a nagy kedvenc, hát nem is értem, hogy is gondolhatam másra. :) Megszenvedtem vele rendesen. Pont a határidő vége előtt lettem kész, éjjel fél 12-kor. Azért is készült róla olyan pocsék kép. Csak bedugtam a lámpa alá, legalább vlami látszon belőle.
Hú, nagy meglepetésemre volt, akinek ez tetszett a legjobban, pedig egy szavazattal se számoltam. Így nagyon örültem neki. :)) Annak meg még jobban, hogy Jankánál nagy kedvenc lett. Eddig még egy általam készített játéknak se volt ekkora sikere. Ó, és magától ráismert, hogy kutya. Azóta kölcsönkérte Buksi pórázát, és megpórázolva hurcolja mindenhova, meg ki is köti. Már végigvonszolta itthon, fűben, sárban, mindenhol. Annyit rendezgette, hogy a teste egészen megnyúlt, így kicsit egy pocakos virslire emlékeztet. De sebaj, a lényeg, hogy szereti.



Karináék szerint Zsebibabára emlékeztet a Micimackóból. Hm, ez még nem jutott eszembe, de határozottan van benne valami. A lényeg, hogy még nekik is tetszett. Köszi. :)